Az előadásainkról készült fotókat a plakátokra kattintva tekinthetik meg................Az előadásainkról készült fotókat a plakátokra kattintva tekinthetik meg................Az előadásainkról készült fotókat a plakátokra kattintva tekinthetik meg................Az előadásainkról készült fotókat a plakátokra kattintva tekinthetik meg................Az előadásainkról készült fotókat a plakátokra kattintva tekinthetik meg................

Mezei - Pálfi - Szőke - Brestyánszki: Záróra 

zenés játék két részben

Szereposztás:

Isabelle G. Erdélyi Hermina
Arch Szilágyi Nándor, Pataki Gyűrű-díjas
Frankie Katkó Ferenc / ifj. Kucsera Géza
Mike Szőke Attila
Roy Ralbovszki Csaba
Tommy Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
 
Közreműködik Orkić Nenad m. v.
Ma?ković Darko
Gúzsvány Lénárd m. v.
 

Munkatársak:

Hangszerelés, korrepetálás ifj. Kucsera Géza m. v.
Koreográfus Rogács László m. v.
Díszlet- és jelmezterv Kreszánkó Viktória
Rendezőasszisztens Szőke Attila
 
 
Súgó / ügyelő Kotroba Júlia
Fény, hang Flajsman Róbert
Kellékes Szabó Cibolya Gábor
Színpadmester Vidakov Milorad
 
Rendező Mezei Zoltán

LX. évad, a Magyar Társulat V. bemutatója
a Soltis Lajos Stúdióban
Bemutató: 2005. május 27-én

Az előadásról:

A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóvereny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó jazzmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron.

A rendezői / társzerzői naplóból:

Való igaz, nem túl divatos forma ehhez a korhoz nyúlni, főleg a dzesszhez élőzenei megnyilvánulásban. A kicsit borgőzös, szivarfüstös, fülledt hangulat érdekelt bennünket, és maga a dzsessz. Valójában előbb keletkezett a hangulat, és utána a cselekmény. Igyekeztünk egy olyan történetet, cselekmánysort kitalálni, aminek van tartalma, ás rólunk, vajdasági színészekről is szól – persze csak áttételesen. Igyekeztünk olyan történetet összehozni, amely egyenértékű a zenével, mindezt igényesen, kamarában, és egészen pici térben.
- Mezei Zoltán

Sajtóvisszhang:

Az egymásba fonódó, visszaemlékező történetek leheletfinom könnyed-séggel bontakoznak ki a színpadon, amelyen nem tesz erőszakot sem a színészi játék, sem a szöveg.
A megfelelő helyeken a darabot átívelő érzékeny, ironikus, fanyar humor jól megfér a sötétebb tartalmakkal. Nagyon dícséretes a dramaturgiai és a rendezői megoldás, hogy a történet linearitása nem a színpadon, hanem mintegy metanarratív módon a nézőben áll össze.
A jazz nagymértékben atmoszférateremtő eleme az előadásnak, viszont sohasem tolakszik a jól szervezett, jól felépített jelenetek elé, hanem összefonódik azokkal, nem illusztráció, hanem életstílus.
Annak ellenére, hogy a darabban nem hivatásos zenészek veszik birtokba a hangszereket, hanem színészek, mégis
nyugodtan elmondhatjuk, hogy zseniálisan megoldották a feladatot.
- Sirbik Attila


Lúdbőröztető atmoszférát teremtettek, és a szöveget minden idegszálukkal magukévá tették. Varázslatos dallamok és jó, erős humorral földközelben tartott képsorok, durva szerelmes mese... Blue Moon, thank you.
- Barácius Zoltán

Díjak:

Az előadás 2006-ban a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján elnyerte az Illyés Közalapítvány díját.

Ugyanebben az évben, a Záróra az egri Stúdiószínházak Fesztiválján elnyerte a fesztivál Alkotói közösségi díját.

 

[indítva: 2006. június 20.] Copyright Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, © 2006. design by Internetlabor